Ezzel már félig sikerült teljesítenem az idei szezonra vállalt "6 évtized, 6 sportág, 6 bajnoki cím" kihívás sorozatomat. Most jön még június végéig újabb három: a tereptriatlon és a triatlon sprint országos bajnokság, aztán az időfutam OB. Természetesen ezekről is igyekszem majd részletesen beszámolni.

GT

Csodálatosan szép őszünk van! Igazi bringázásra inspiráló idő, napsütés és száraz utak mindenfelé - mi kell még ahhoz, hogy jól érezze magát a kétkerekezés szerelmese? Például a tökéletesen, precízen beállított bringa, ami nem terheli feleslegesen a derekunkat, hátunkat és hatékony tekerést tesz lehetővé.

Na ebben az ügyben van nekem nagy segítségemre a BikeFitting rendszer, amit a VelenceBike-nál profi szakemberek üzemeltetnek, akikhez időről-időre érdemes visszatérni egy-egy kontrollra.

Korábban mountainbike-oztam néhány évet, de aztán kimaradt jó néhány szezon és többnyire futással gyűjtöttem a kilométereket. Aztán 3 éve egy térdműtétet és némi deréktáji problémákat követően javasolta az orvos az úszás mellett a kerékpározást - először csak rekreációs szempontból. Aztán "elkapott a gépszíj" és beleszerettem az országúti bringázásba - az úszással és a futással kombinálva a triatlon részeként.

Egy óránál hosszabb tekeréseknél azonban már mindenféle bajom volt a nyereggel, a kormánnyal - leginkább, mint kiderült a kettő magasságával és távolságával. Kényelmetlen volt, megfájdult a derekam, a hátam, az ülés meg tört, ahol nem kellett volna.

És ekkor jött a képbe a VelenceBike, ahol egy triatlon verseny kapcsán kértem tanácsot és szakmai segítséget. Ők rögtön a BikeFittinget ajánlották, mint csodaszert minden bajomra. Ez egy olyan számítógépes rendszerrel összekötött csodaszerkezet, ami látszólag egy szobabiciklire (spinning) emlékeztet, amelyen az ülés és a kormány is szinte minden irányban állítható. Pontos kalibrálásához mindenekelőtt lemérték a testmagasságomat, lábhosszamat, vállszélességemet és még néhány fontos adatot. Ezek után a számítógép által a méreteimhez ajánlott beállításokat végezték el a BikeFitting kerékpár szimulátoron és már tesztelhettem is, hogy mennyire hatékonyan tudok így tekerni. A gép érzékeli a hajtókarra és a pedálra gyakorolt összes hatást: milyen erővel, milyen szögben taposok, illetve csak taposok, vagy körbetekerem-e és, ha igen hány százalékban a pedállal. Tekerés közben minden adatot láthattam a gép elé függesztett hatalmas monitoron, így magam is folyamatosan beleszólhattam az ideális beállítások megtalálásába. Mindezek után már csak át kellett ültetni ezeket a lézeres műszerek segítségével a saját bringámra is. Nem szeretnék túlozni, de, ha hiszitek, ha nem, egyik napról másikra szűntek meg a panaszaim.

Meggyőződésem, hogy javarészt a BikeFittingnek köszönhetően javultak nagyjából 10%-ot a mért köridőim saját "tesztpályámon" a gödöllői körön és a triatlonversenyek kerékpáros számában is.

Így szezon végén sokan már a cyclocross versenyekre hangolnak - így tettem ezt én is tavaly télen, mikor belekóstoltam abba a szakágba is, de legyünk őszinték: nem mindenki szereti sárban-hóban-jégben agyongyötörni magát - talán a sérülésveszély miatt is. Nos, hát az ő számukra is remek alternatíva télen a BikeFitting rendszer, amely az ideális beállítások megtalálásán túl, görgőzéssel kiegészítve remek edzéslehetőséget, illetve állandó kontroll lehetőséget is jelent fejlődésünk lemérésére.

A BikeFitting szolgáltatás tehát alapjáraton a megfelelő pozíció megtalálásáról szól, de érdemes rá úgy is tekinteni
mint pedál elemző rendszerre. Egy HighTech eszköz, ami segít a pedálozási technikánk kialakításában, csiszolásában. A szakértővel folytatott konzultációkat követően otthon görgőn (vagy amíg jó az idő a szabadban) kell “beégetnünk” a technikát, s időről-időre visszalátogatni a VelenceBike-ba, hogy újra, és újra elemezzük a mozgásunkat.

Hajrá! Sok sikert mindenkinek egy még eredményesebb és hatékonyabb bringázással teli felkészülési szezonhoz!

Gajdos Tamás szenior triatlonos

Az idei év számomra már csak a hármas szám jegyében zajlik... és nem csak azért, mert ebben a szezonban nyáron hanyagolom az atlétikát és kifejezetten a triatlonra koncentrálok, hanem azért is, mert az eddigi 3 triatlonos szezonom 3 sikeresnek mondható féltáv (113km) teljesítése után, már érzek elég erőt magamban ahhoz, hogy egy igazán jó időt teljesítsek az Ironman70.3Budapest közismerten gyors pályáján. Nem számszerűsíteném a magammal szemben megfogalmazott elvárást, de az eddigi 5óra 22perces legjobb eredményemnél mindenképp szeretnék rövidebb idő alatt célba érni.

Ebben nagy segítségemre lehet az immár harmadik Cube kerékpár, amelyet a VelenceBike az idei versenyre a rendelkezésemre bocsájtott. Önbizalmamat talán valamelyest megalapozza, hogy az idei eddigi 3 megméretésemen mindig jól gurult alattam a bringa: a kaszói duatlon Országos bajnokságot sikerült megnyernem korosztályomban, a középtávú triatlon OB-n Keszthelyen harmadik helyezett lettem és, hogy teljes legyen az érem kollekció a Tósport és a VelenceBike által rendezett hungaroringi bringás weekend, a Ring24 24 körös (105km) számában egy ezüstérmet sikerült nyernem.

A duatlon rövidtávú OB legszebb emlékeim egyike és nem csak a gyönyörű környezet, az árnyas fák alatt vezetett bringapálya miatt, hanem azért is, mert a szakág sajátosságából fakadóan nem kellett úszni. Korábban sosem indultam duatlon versenyen, így hihetetlen élmény volt, hogy az első depózás után nyeregbe pattanva nem a mezőny végéről kellett kezdenem a felkapaszkodást, mint általában a triatlon versenyek első szakasza, az úszás után... Remekül gurult a gép alattam és még a bolyozás is egész jól sikerült - ez is újszerű, korábban csak edzéseken megtapasztalt élmény volt számomra. A záró, 2,5 km-es futószakasz már valóságos jutalomjáték volt számomra, hiszen ez áll legközelebb eredeti versenytávomhoz az 1500m síkfutáshoz. Óriási élmény volt a versenyt követően életemben először duatlon bajnoki dobogó tetején állni.

A triatlon OB-n Keszthelyen már sokkal nehezebb volt a helyzetem, hiszen úszni is kellett - majd 2 km-t... Úgy háromnegyed órát ellubickoltam a vízben, mire partot értem és kétkerékre váltva megkezdhettem a felzárkózást. A zalai dombokon végigvezető útvonal a tavalyinál is hullámosabbnak tűnt, pedig nem sokat változtattak rajta. Lehet, hogy csak az egy héttel korábbi 100km feletti tekerés fáradtságát éreztem még a lábamban... Na meg meleg is volt nagyon, amit igazán csak a futásnál szenvedtünk meg. Aztán jött a megváltó eső, amiből azért az utolsó körre már kezdett kicsit túl sok lenni. Bokáig érő vízben gázoltunk, de némi vicsorgással csak bevonszoltam magam a célba - igaz a tavalyinál 2 perccel hosszabb idő alatt. Épp ennyi hiányzott a második helyhez, no de egy Bartostól kikapni nem szégyen, még, ha a papáról is van szó. Szépen csillog a bronz is, főleg, ha triatlon Ob-n nyeri az ember...

Az említett éremkollekció végül a 24órás Ring24 betétfutamaként megrendezett 24 körös bringa versenyen lett teljes, hiszen a mogyoródi pálya vadonatúj aszfaltján élvezettel körözve, 35km/óra átlagot tekerve második lettem korosztályomban az abszolútban második román kerekes mögött.

Ez is óriási élmény volt, hiszen ilyen komoly országúti bringaversenyen sem vettem még részt életemben.

Összegezve tehát bizakodva várom a FYL triatlonos hétvégét a Kopaszi gáton, ahol természetesen a VelenceBike standját is meglátogatom.

Keszthelyi élménybeszámoló

Talán jobb is, hogy pár nap késéssel, hagyva a friss élményeket leülepedni, csak most írom le a Keszthely Triatlonnal kapcsolatos gondolataimat...

Különös jelentősége van az időzítésnek, ha az elmúlt hétvégén Velencén történteket is figyelembe veszem. Bár az egy héttel korábbi keszthelyi középtáv (113km) után kissé fáradtan - talán érthetően - nem álltam rajthoz a velencei olimpiai távon, az arról hallottak meggyőztek róla, hogy jobb, hogy inkább egy könnyedebb edzést választottam.

Szerintem nem lenne szabad magunkfajta amatőr versenyzőket ennyire technikás, ugyanakkor nem kellően biztosított útvonalra engedni, mert az eredmény csak a sokak számára fájó sebekkel járó emlék maradhat. Láttam néhány elborzasztó képet sporttársaimról, így érthető, hogy különösen felértékelődött az előző hétvége szép emléke.

Most már akkor inkább csak arról, hogy miért is volt annyira pozitív a keszthelyi hétvége mérlege. A szombati versenyen ugyan nem voltam ott, de a vasárnapi 113km rendezése minden igényt kielégített. A kora reggeli eső ellenére elviselhető körülmények között kezdtünk az úszással. A 17 fok körüli víz neoprénben nem számít extrém hidegnek, ezért kicsit érthetetlen volt számomra, hogy miért kapkodom riadtan a levegőt - talán, mert a sekély parti víz lehetővé tette a hosszas befutást, ami viszont komoly pulzusszámot generált az egyre mélyülő vízben. Csak erre tudom fogni az első kilométeren tapasztalt vergődésemet. Szó szerint, mint hal a parton, úgy kapkodtam a levegő után, amiből a vízben köztudottan kevés van... Néhány karcsapástól eltekintve inkább csak mellúszásban és háton közlekedtem. Aztán a táv második felében már érdekes módon ment a gyorsúszás is simán, így végül tavalyi füredi időmnél 3 perccel gyorsabban 44 perc körül jöttem ki a partra. Aránylag jó, 4 perces depózás után, lassan száradó aszfalton kezdtem a bringázást, amiből az első kör egészen jól is ment (1óra20perc) és még a másodiknak is nagy lendülettel vágtam neki, de itt már egyre meredekebbnek tűntek azok a, korábban könnyedén vett lankák, melyek a zalai dombokon át vezettek. Még jó, hogy Cube Pelotonom váltója olyan finoman működik - ez valamelyest enyhítette kínjaimat. Összességében 2óra44perc nem rossz - ha igaz a 92 km körüli távra vetítve ez 35km/óra körüli átlag... Ebben nagy szerepe volt a tökéletes forgalom lezárásnak, terelésnek, irányításnak, amiért köszönet a rendezőknek és a rendőröknek. Az egyre fokozódó melegben még jobban díjaztam, hogy vadiúj Casco sisakomon nem csak integrált szélvédős szemüveg, de tudományos alapossággal kikísérletezett szellőző rendszer is van. Az útvonalon a frissítés elég sűrű volt - kár, hogy többnyire csak folyadékból állt, a banán már elfogyott a 2. körre...

Aztán jött a fekete leves: elvileg legjobb számom a futás. Korábban több 1ó30-on belüli félmaratont is teljesítő atlétaként az 5 perces kilométerek viccesnek tűnhettek, de az 5km körüli városon belüli kör kb. 500m emelkedőjét másodjára már igen csak embert próbáló feladat volt leküzdeni. A frissítés itt is elég sűrűn volt megoldva és nagyon segítőkészek voltak az önkéntesek. A láthatóan jól szervezett szurkolói csoportok is remekül tették a dolgukat - különösen az emelkedőn jött jól a segítségük... így a magam számára is meglepő 1óra43perc közeli idő lett a futásom vége, ami még úgy sem rossz, hogy állítólag
néhány száz méterrel rövidebb volt a félmaraton. 

Összességében 5 óra 22perces teljesítményemmel végül is elégedett lehetek, hiszen tavaly életem első ilyen távú versenyén, igaz nagyobb emelkedőkkel tarkított kerékpározással - épp hogy 6 órán belül sikerült célba érnem. Jól megérdemelt jutalmunkat, az érmeket is igazán méltó körülmények közt vehettük át - az pedig, hogy a több, mint 60-szoros triatlon bajnok Dr Zakariás Géza mellé állhattam a szenior dobogó 2. fokára, már csak hab volt a tortán. Ezek után nem kérdés, hogy jövőre, veletek, ugyanitt!

GT

Gyönyörű őszünk van, igazán nem panaszkodhatunk, elég sokáig elhúzódott a vénasszonyok nyara és még most, a versenyszezon lezárulta után is lehet akár hosszabb túrákra is vállalkozni megbízható montijaink nyergében. Festői a táj, a lemenő nap fénye ilyenkor aranyozza be legszebben az amúgy is sárguló levelekkel teli erdőket. Ebbe a már-már kissé giccses képbe remekül illeszkedik a CUBE LTD narancsszínű verziója...

Ifjúkorom vége felé, konkrétan a szenior korosztályba lépve, a 90-es évek derekán engem is magával ragadott a hegyi-bringás őrület, olyannyira, hogy néhány évig még a szövetség munkájának irányítását is felvállaltam. Hosszú évek óta nem versenyzem már az általam olyannyira kedvelt mountain-bike szakág versenyein, de a Tósport és a Velence Bike által szervezett szeptemberi 24órás MTB maratonon nem tudtam megállni, hogy újra nyeregbe ne pattanjak. Részben a baráti társaság inspirált a 6 fős váltóban való részvételre, másrészt a szervezőktől olyan ajánlatot kaptam, amit nem lehetett visszautasítani. Egy vadiúj 29-es CUBE LTD-t kaptam erre az alkalomra, ami olyannyira jól vizsgázott nálam, hogy azóta sem birok leszállni róla...

A "nagy csoda", ami a terepen való haladásban a nagyságrendi különbséget is jelenti számomra a régi 26-os montimhoz képest, természetesen a nagyobb kerékátmérő. Ennek hatására megdöbbentően simán megy át a gép a buckás, döcögős terepszakaszokon, ami nem csak a gyors lejtőkön, hanem a köves-gödrös talajú felfelékben is nagy segítség. Konkrétan az alig 3km-es Pákozd-Sukorói pályán fél perccel mentem jobb kört a nagy kerekűvel, mint a 26-ossal. A masszív, de mégsem túl nehéz váz és a ballonos kerekek különösen élvezetessé teszik számomra az egyébként korábban nem az erősségemnek számító gyors lejtőket. Nyilvánvaló, hogy a Mannitou teleszkópoknak is döntő szerepük van a hullámok vasalásában. Ráadásul az emelkedőkhöz érve keményre-rövidre zárható a rugóút, így felfele is hatékonyabban tudok haladni, mint korábban bármelyik gépemmel.

 Az egyetlen gyenge, illetve túl kemény pont a nyereg volt számomra - eleinte. Mert, hogy azóta némi állítgatással megfelelő helyzetbe tudtam hozni és talán puhult is egy kicsit a használattól, úgy, hogy most már nem cserélném le azt sem. Pláne, hogy színe-designja remekül illeszkedik a bringa kicsit sem szerény, visszahúzódó megjelenésébe. A narancssárga szín messziről figyelmezteti az embereket, hogy itt nem akármilyen gép közelít, ráadásul talán az autósok számára is jobban észrevehető az utakon egy ilyen kétkerekű nyergében guruló montis.

 Ami az állítgatásokat, testreszabást illeti, a gyárilag 75 centis kormány szélességet kicsit túlzónak találva 72-re rövidítettük azt és így is remekül irányítható a gép, pedig sokan óvtak a nagyobb kerékátmérő miatti veszélyektől. Azt mondják kevésbé fordulékony és sodródásra hajlamosabb a szerkezet a nagyobb útfelszínnel érintkező felület miatt. Nos én ennek őszintén szólva néhány kör után már nem éreztem hátrányát, illetve a nagyobb keréknek több előnyét tapasztaltam a versenypályán, de a Naplás-tavi erőben lévő edzőterepemen is, mint hátrányát. Nyilván ez megszokás, testalkat és terep kérdése is - döntse el mindenki maga, mit szeret jobban.

A váltókarokkal eleinte - a versenyre kapott kék színű bringánál - meggyűlt a bajom, mert kicsit nehéznek tartottam a kapcsolást, de ennél a narancsszínű gépnél ennek a problémának semmi nyoma. Valószínűleg beállítás kérdése, illetve a bowdenek szennyeződésén, kopásán is múlhat a dolog. A teleszkóp keménységének állítására szolgáló kar megbízhatóan működik, bár megfeszítéséhez elég magasra kell felnyúlni a hüvelykujjal. A kioldó gomb viszont remekül kézre esik.

Összegezve tehát: már néhány napi együtt tekerés során is összebarátkoztunk a CUBE LTD-vel, amit tapasztalataim alapján jó szívvel ajánlok minden magamfajta középkorú és középhaladó szintű bringás társamnak is.

Gajdos Tamás