Velencei-tavi Kerékpáros Fesztivál!!!!

2015. május 21. - VelenceBike

Tour de Velencei-tó - tóparti bringás party

Igazi bringás majális zajlott a hétvégén a Velencei-tó partján a Tour de Velencei-tó rendezvény keretében. Több két ezer kerekes és családtagjaikat mozgatta meg az esemény, mely már pénteken kezdetét vette, szombaton az MTB szerelmeseinek nyújtott több távon is izgalmas megméretési lehetőséget, vasárnap pedig feltette a koronát a víg week-endre az 55 és 130km-es kerékpáros maraton több mint 600 fős mezőnye.

Én utóbbi, vagyis a hosszútáv részese lehettem és bár az elmúlt évtizedekben sok nagy létszámú sportesemény tömegrajtjában vettem már részt, de ilyen félelmetes élményben még nem volt részem, mint mikor a Drótszamár Kemping elől nekilódult a kerekesek serege. Az első 3-4km lassú rajtként működött és bizony figyelni kellett, hogy a meglóduló, majd hirtelen fékező tömegben ne csússzon el a magamfajta amatőr bringás.

A profi módon megszervezett 5 rendőr motorosból álló felvezetés aztán mindent megoldott, gond nélkül vezettek ki minket a 7-es útra, ahol aztán már indulhatott az "ereszd el a hajam". Meglepő módon az elején számomra nem tűnt túlzottan öldöklőnek az iram, a tókerülő kör pákozdi részén azonban már kezdett bolyokra szakadni a mezőny. A nagy választóvíz persze a Lovasberény előtti emelkedő volt, ahol ténylegesen választani kellett ki, melyik bollyal tart. A faluban aztán tovább oszlott a mezőny, hiszen a rövid-távosok jobbra, a 130km-t vállalók pedig balra kanyarodhattak.

Az irányítás itt is, mint minden fontosabb elágazásnál szerintem egyértelmű és hatékony volt - hála az egyenruhások segítségének. Az össze-vissza fújó széllel szemben sajnálatos módon nem volt semmi segítség, a 3-4 nagy emelkedőn kívül ez okozta a legnagyobb nehézséget a mezőny többségének. Most, az időnként igen kemény szélben értékeltem igazán, mennyit számít egy jó, áramvonalas sisak - pláne, ha egybe van építve egy remek felhajtható szélvédővel. Casco fejfedőm kitűnő szolgálatot tett, sokat számított az is, hogy nem kellett az egyébként az izzadságtól időről időre lecsúszó szemüveget igazgatni az orromon, hiszen ez a sisakrostély tökéletesen feleslegessé teszi használatát.
Magam részéről nagyjából a táv háromnegyedéig élveztem a bolyozás adta előnyöket, aztán egy ügyetlenül végrehajtott frissítésem közben leszakadtam 20-30méterrel és soha többet nem tudtam visszakapaszkodni. Jó negyedórányi szólóban szenvedést szakított meg az időközben érkező következő boly, akikkel aztán már csak beszenvedtem magam a célba.

Időm 4 óra 4 perc lett, ami 32km/óra körüli átlagot jelent. Előre aláírtam volna egy ilyen számsort, így utólag kicsit bosszant, hogy tapasztalatlanságom miatt leszakadtam az eredeti bolyomról, akik 8 perccel előbb értek be. Az álomszerű eredmény lett volna, de így sem lehetek elégedetlen életem leghosszabb kerékpáros megméretését követően.

Ami aztán a célba érkezés után a velencei korzón fogadott, minden fáradtságot és fájdalmat feledtetett: szuper volt a tészta-party, kellemes 20 fok közeli a strand vize, simogató a part homokja, így tényleg minden adott volt egy jólesően fárasztó hétvége kellemes zárásához.

Gratula a szervezőknek! Köszönjük Tósport!