Az idei év számomra már csak a hármas szám jegyében zajlik... és nem csak azért, mert ebben a szezonban nyáron hanyagolom az atlétikát és kifejezetten a triatlonra koncentrálok, hanem azért is, mert az eddigi 3 triatlonos szezonom 3 sikeresnek mondható féltáv (113km) teljesítése után, már érzek elég erőt magamban ahhoz, hogy egy igazán jó időt teljesítsek az Ironman70.3Budapest közismerten gyors pályáján. Nem számszerűsíteném a magammal szemben megfogalmazott elvárást, de az eddigi 5óra 22perces legjobb eredményemnél mindenképp szeretnék rövidebb idő alatt célba érni.

Ebben nagy segítségemre lehet az immár harmadik Cube kerékpár, amelyet a VelenceBike az idei versenyre a rendelkezésemre bocsájtott. Önbizalmamat talán valamelyest megalapozza, hogy az idei eddigi 3 megméretésemen mindig jól gurult alattam a bringa: a kaszói duatlon Országos bajnokságot sikerült megnyernem korosztályomban, a középtávú triatlon OB-n Keszthelyen harmadik helyezett lettem és, hogy teljes legyen az érem kollekció a Tósport és a VelenceBike által rendezett hungaroringi bringás weekend, a Ring24 24 körös (105km) számában egy ezüstérmet sikerült nyernem.

A duatlon rövidtávú OB legszebb emlékeim egyike és nem csak a gyönyörű környezet, az árnyas fák alatt vezetett bringapálya miatt, hanem azért is, mert a szakág sajátosságából fakadóan nem kellett úszni. Korábban sosem indultam duatlon versenyen, így hihetetlen élmény volt, hogy az első depózás után nyeregbe pattanva nem a mezőny végéről kellett kezdenem a felkapaszkodást, mint általában a triatlon versenyek első szakasza, az úszás után... Remekül gurult a gép alattam és még a bolyozás is egész jól sikerült - ez is újszerű, korábban csak edzéseken megtapasztalt élmény volt számomra. A záró, 2,5 km-es futószakasz már valóságos jutalomjáték volt számomra, hiszen ez áll legközelebb eredeti versenytávomhoz az 1500m síkfutáshoz. Óriási élmény volt a versenyt követően életemben először duatlon bajnoki dobogó tetején állni.

A triatlon OB-n Keszthelyen már sokkal nehezebb volt a helyzetem, hiszen úszni is kellett - majd 2 km-t... Úgy háromnegyed órát ellubickoltam a vízben, mire partot értem és kétkerékre váltva megkezdhettem a felzárkózást. A zalai dombokon végigvezető útvonal a tavalyinál is hullámosabbnak tűnt, pedig nem sokat változtattak rajta. Lehet, hogy csak az egy héttel korábbi 100km feletti tekerés fáradtságát éreztem még a lábamban... Na meg meleg is volt nagyon, amit igazán csak a futásnál szenvedtünk meg. Aztán jött a megváltó eső, amiből azért az utolsó körre már kezdett kicsit túl sok lenni. Bokáig érő vízben gázoltunk, de némi vicsorgással csak bevonszoltam magam a célba - igaz a tavalyinál 2 perccel hosszabb idő alatt. Épp ennyi hiányzott a második helyhez, no de egy Bartostól kikapni nem szégyen, még, ha a papáról is van szó. Szépen csillog a bronz is, főleg, ha triatlon Ob-n nyeri az ember...

Az említett éremkollekció végül a 24órás Ring24 betétfutamaként megrendezett 24 körös bringa versenyen lett teljes, hiszen a mogyoródi pálya vadonatúj aszfaltján élvezettel körözve, 35km/óra átlagot tekerve második lettem korosztályomban az abszolútban második román kerekes mögött.

Ez is óriási élmény volt, hiszen ilyen komoly országúti bringaversenyen sem vettem még részt életemben.

Összegezve tehát bizakodva várom a FYL triatlonos hétvégét a Kopaszi gáton, ahol természetesen a VelenceBike standját is meglátogatom.