Az irányítás itt is, mint minden fontosabb elágazásnál szerintem egyértelmű és hatékony volt - hála az egyenruhások segítségének. Az össze-vissza fújó széllel szemben sajnálatos módon nem volt semmi segítség, a 3-4 nagy emelkedőn kívül ez okozta a legnagyobb nehézséget a mezőny többségének. Most, az időnként igen kemény szélben értékeltem igazán, mennyit számít egy jó, áramvonalas sisak - pláne, ha egybe van építve egy remek felhajtható szélvédővel. Casco fejfedőm kitűnő szolgálatot tett, sokat számított az is, hogy nem kellett az egyébként az izzadságtól időről időre lecsúszó szemüveget igazgatni az orromon, hiszen ez a sisakrostély tökéletesen feleslegessé teszi használatát. 
Magam részéről nagyjából a táv háromnegyedéig élveztem a bolyozás adta előnyöket, aztán egy ügyetlenül végrehajtott frissítésem közben leszakadtam 20-30méterrel és soha többet nem tudtam visszakapaszkodni. Jó negyedórányi szólóban szenvedést szakított meg az időközben érkező következő boly, akikkel aztán már csak beszenvedtem magam a célba.