Gyönyörű őszünk van, igazán nem panaszkodhatunk, elég sokáig elhúzódott a vénasszonyok nyara és még most, a versenyszezon lezárulta után is lehet akár hosszabb túrákra is vállalkozni megbízható montijaink nyergében. Festői a táj, a lemenő nap fénye ilyenkor aranyozza be legszebben az amúgy is sárguló levelekkel teli erdőket. Ebbe a már-már kissé giccses képbe remekül illeszkedik a CUBE LTD narancsszínű verziója...

Ifjúkorom vége felé, konkrétan a szenior korosztályba lépve, a 90-es évek derekán engem is magával ragadott a hegyi-bringás őrület, olyannyira, hogy néhány évig még a szövetség munkájának irányítását is felvállaltam. Hosszú évek óta nem versenyzem már az általam olyannyira kedvelt mountain-bike szakág versenyein, de a Tósport és a Velence Bike által szervezett szeptemberi 24órás MTB maratonon nem tudtam megállni, hogy újra nyeregbe ne pattanjak. Részben a baráti társaság inspirált a 6 fős váltóban való részvételre, másrészt a szervezőktől olyan ajánlatot kaptam, amit nem lehetett visszautasítani. Egy vadiúj 29-es CUBE LTD-t kaptam erre az alkalomra, ami olyannyira jól vizsgázott nálam, hogy azóta sem birok leszállni róla...

A "nagy csoda", ami a terepen való haladásban a nagyságrendi különbséget is jelenti számomra a régi 26-os montimhoz képest, természetesen a nagyobb kerékátmérő. Ennek hatására megdöbbentően simán megy át a gép a buckás, döcögős terepszakaszokon, ami nem csak a gyors lejtőkön, hanem a köves-gödrös talajú felfelékben is nagy segítség. Konkrétan az alig 3km-es Pákozd-Sukorói pályán fél perccel mentem jobb kört a nagy kerekűvel, mint a 26-ossal. A masszív, de mégsem túl nehéz váz és a ballonos kerekek különösen élvezetessé teszik számomra az egyébként korábban nem az erősségemnek számító gyors lejtőket. Nyilvánvaló, hogy a Mannitou teleszkópoknak is döntő szerepük van a hullámok vasalásában. Ráadásul az emelkedőkhöz érve keményre-rövidre zárható a rugóút, így felfele is hatékonyabban tudok haladni, mint korábban bármelyik gépemmel.

 Az egyetlen gyenge, illetve túl kemény pont a nyereg volt számomra - eleinte. Mert, hogy azóta némi állítgatással megfelelő helyzetbe tudtam hozni és talán puhult is egy kicsit a használattól, úgy, hogy most már nem cserélném le azt sem. Pláne, hogy színe-designja remekül illeszkedik a bringa kicsit sem szerény, visszahúzódó megjelenésébe. A narancssárga szín messziről figyelmezteti az embereket, hogy itt nem akármilyen gép közelít, ráadásul talán az autósok számára is jobban észrevehető az utakon egy ilyen kétkerekű nyergében guruló montis.

 Ami az állítgatásokat, testreszabást illeti, a gyárilag 75 centis kormány szélességet kicsit túlzónak találva 72-re rövidítettük azt és így is remekül irányítható a gép, pedig sokan óvtak a nagyobb kerékátmérő miatti veszélyektől. Azt mondják kevésbé fordulékony és sodródásra hajlamosabb a szerkezet a nagyobb útfelszínnel érintkező felület miatt. Nos én ennek őszintén szólva néhány kör után már nem éreztem hátrányát, illetve a nagyobb keréknek több előnyét tapasztaltam a versenypályán, de a Naplás-tavi erőben lévő edzőterepemen is, mint hátrányát. Nyilván ez megszokás, testalkat és terep kérdése is - döntse el mindenki maga, mit szeret jobban.

A váltókarokkal eleinte - a versenyre kapott kék színű bringánál - meggyűlt a bajom, mert kicsit nehéznek tartottam a kapcsolást, de ennél a narancsszínű gépnél ennek a problémának semmi nyoma. Valószínűleg beállítás kérdése, illetve a bowdenek szennyeződésén, kopásán is múlhat a dolog. A teleszkóp keménységének állítására szolgáló kar megbízhatóan működik, bár megfeszítéséhez elég magasra kell felnyúlni a hüvelykujjal. A kioldó gomb viszont remekül kézre esik.

Összegezve tehát: már néhány napi együtt tekerés során is összebarátkoztunk a CUBE LTD-vel, amit tapasztalataim alapján jó szívvel ajánlok minden magamfajta középkorú és középhaladó szintű bringás társamnak is.

Gajdos Tamás