Kezdődött a Tihany Félsziget Kupával, ahol a fagypont körüli, dermesztő hideg ellenére - vagy épp azért, mert a többiek ettől tényleg ledermedtek - sikerült egész jól tekerni, olyannyira, hogy a "hegyihajrában" önmagam számára is meglepő módon megelőztem nálam sokkal nagyobb tapasztalatú és esélyesebb kortársaimat. Ezt annál is meglepőbb volt, mert táv közben kétszer is leszakadtam a hegymenetekben - igaz aztán mindig sikerült visszazárkózni néhány száz méteren belül. Az utolsó néhány kilométer a Balatonparton már egymásra várós, nézegetős, taktikázós volt inkább, így volt időm erőt gyűjteni és a nagyjából 500méteres befutó emelkedőn túl korán indító, és a végére elfáradó élmenőket az utolsó métereken meg tudtam fogni. Életem első outi bringás győzelmének nagyon örültem.
Nem nyertem ugyan, de szintén dobogóra állhattam - egy remek célfotós hajrának köszönhetően - a tavasz egyik legnagyobb kerékpáros eseményének számító Tour de Velencei-tó 55 km-es futamán. Mivel Tósport jól szervezett eseményén együtt rajtoltunk a fiatalabb kategóriák versenyzőivel, megdöbbentő volt érezni az 50-es tempóban haladó boly húzását - igaz csak a tó sík, déli oldalán sikerült velük maradnom, aztán egy 8-10 fős csoport elugrott tőlünk. Az igazi küzdelem csak a táv fele után, a nadapi emelkedőn kezdődött, ahol mindenki a saját zsírján kellet hogy felkapaszkodjon, de aztán összeállt egy kb. 10 fős boly, akikkel a célegyenesig együtt tudtam maradni és a végén még maradt is erőm hajrázni, így megszerezve a korosztályom 3. helyét.
A siker titkát boncolgatva arra jutottam, hogy a februári Kanári-szigeteken tartott két hetes edzőtáborunknak nagy része lehetett benne, hiszen az ott töltött idő alatt gyűjtött - javarészt hegyi - kilométerek sokat lendítettek az erőállapotomon.Nagyvonalú támogatómnak a Velencebike-nak köszönhetően egy remek CUBE montit is használhatok, így ennek segítségével fel tudtam készülni és rajthoz is állhattam a Mountainbike Maraton OB-n a Crosskovácsin, ami idén a mostoha időjárás következtében szétázott pályának köszönhetően a szokásosnál is keményebbre sikeredett. A felfelékkel még nem is lett volna gond, de a sáros lejtőkön való csúszkálás sajnos nem az erősségem, így néhány szerencsés sárdagasztós esésnek köszönhetően bekövetkezett az első botlás is az eddig hibátlan sorozatomban: eléggé el nem ítélhető módon "csak" második lettem lasan negyed százada állandó vetélytársamnak tekinthető sporttársam, a kiválóan versenyző soproni Plájer Lajos mögött.
Ezzel már félig sikerült teljesítenem az idei szezonra vállalt "6 évtized, 6 sportág, 6 bajnoki cím" kihívás sorozatomat. Most jön még június végéig újabb három: a tereptriatlon és a triatlon sprint országos bajnokság, aztán az időfutam OB. Természetesen ezekről is igyekszem majd részletesen beszámolni.
GT
