Most már akkor inkább csak arról, hogy miért is volt annyira pozitív a keszthelyi hétvége mérlege. A szombati versenyen ugyan nem voltam ott, de a vasárnapi 113km rendezése minden igényt kielégített. A kora reggeli eső ellenére elviselhető körülmények között kezdtünk az úszással. A 17 fok körüli víz neoprénben nem számít extrém hidegnek, ezért kicsit érthetetlen volt számomra, hogy miért kapkodom riadtan a levegőt - talán, mert a sekély parti víz lehetővé tette a hosszas befutást, ami viszont komoly pulzusszámot generált az egyre mélyülő vízben. Csak erre tudom fogni az első kilométeren tapasztalt vergődésemet. Szó szerint, mint hal a parton, úgy kapkodtam a levegő után, amiből a vízben köztudottan kevés van... Néhány karcsapástól eltekintve inkább csak mellúszásban és háton közlekedtem. Aztán a táv második felében már érdekes módon ment a gyorsúszás is simán, így végül tavalyi füredi időmnél 3 perccel gyorsabban 44 perc körül jöttem ki a partra. Aránylag jó, 4 perces depózás után, lassan száradó aszfalton kezdtem a bringázást, amiből az első kör egészen jól is ment (1óra20perc) és még a másodiknak is nagy lendülettel vágtam neki, de itt már egyre meredekebbnek tűntek azok a, korábban könnyedén vett lankák, melyek a zalai dombokon át vezettek. Még jó, hogy Cube Pelotonom váltója olyan finoman működik - ez valamelyest enyhítette kínjaimat. Összességében 2óra44perc nem rossz - ha igaz a 92 km körüli távra vetítve ez 35km/óra körüli átlag... Ebben nagy szerepe volt a tökéletes forgalom lezárásnak, terelésnek, irányításnak, amiért köszönet a rendezőknek és a rendőröknek. Az egyre fokozódó melegben még jobban díjaztam, hogy vadiúj Casco sisakomon nem csak integrált szélvédős szemüveg, de tudományos alapossággal kikísérletezett szellőző rendszer is van. Az útvonalon a frissítés elég sűrű volt - kár, hogy többnyire csak folyadékból állt, a banán már elfogyott a 2. körre...