Kerékpározni jó! MINDENKINEK megvan a saját szenvedélye. A mi szenvedélyünk a kerékpár!

velencebike

Nem csak a Triathlonosoké a világ

2016. szeptember 02. - VelenceBike

Triatlonos próbatételek

Legutóbbi beszámolóm óta eltelt már jó néhány hét, de ennyi kellett is ahhoz, hogy a múltkor beharangozott, immáron harmadszor megrendezésre került, legendássá vált Ironman70.3Budapest triatlonversenyt feldolgozzam.

Nem csak azért, mert a Legendával, Kropkó Péterrel és más nagy sztárversenyzőkkel teletűzdelt, 1800 fős mezőnyben először indultam a Kopaszi-gáton, hanem azért is, mert azóta sem tudtam eldönteni, hogy 5 óra 16 perces időeredményemnek örüljek, vagy bosszankodjak miatta.

Nagyjából a tervek szerint indult minden: szerettem volna 40 perchez közeli úszóidőt produkálni, de ez a "rolling start" ellenére is vízilabdás közelharcokban dúskáló "öbölháborúban" nem volt egyszerű. Vagy az előttem nagy lendülettel indult, majd hamar mellúszásra váltó sporttársak béka-lábtempója vetett vissza, vagy az engem utolérő gyorsabb úszók karcsapásaitól szenvedtem - tisztán, folyamatosan úszott 100méterem sem akadt az 1.9 km során. Leginkább persze gyatra úszótudásomat okolhatom azért, hogy a mezőny második felében kapaszkodtam partra - ezen a télen sürgősen változtatnom kell. Lehetetlen helyzet, hogy 10-15 perccel kortársaim után gurulok ki a depóból, ahol ráadásul indokolatlanul hosszú 5 percet töltöttem a zacskó ki-be pakolással és öltözködéssel.

A verseny számomra vidámabb, kellemesebb része, a kerékpározás viszont felvillanyozott. Nem csak azért, mert a szolídabb Cube Peloton helyett a VelenceBike-tól kapott CUBE Aerium Proval versenyezhettem, hanem mert az elmúlt 4 hónap edzéseinek 80 %-át nyeregben töltöttem, így aztán érthetően a bringázás jobban ment, jöttem is fel mint a talajvíz a második szám során. Jöhettem volna jobban is, ha nem teljesen egyedül kellett volna tekernem az egyik utolért versenyzőtárstól a másikig - amint ez a lehetőség a nálam jobb úszóknak megadatott, hiszen a kerékpározás során kialakult 40-50 fős bolyokból, ha akartak volna se nagyon tudtak volna kiszakadni a nagy tömeg miatt...

Na mindegy, a 90 kilométerre tervezett távon 2 óra 33 perces eredményem még akkor is egész jónak mondható, ha - mint utóbb kiderült - a pesti rakparton kicsit rövidebb volt az északi forduló...

Az időjárásra tulajdonképpen a futásig nem lehetett panaszunk: kellemes napsütéses nyári idő - legalábbis az enyhe rakparti szélben 40-nel suhanva nem éreztük kánikulainak a forróságot. Annál inkább a tüzes aszfaltra lépve a félmaratoni futás közben! Elvileg legjobb számom a harmadik szakasz, de azon a szombaton életem legkeményebb küzdelmét kellett megvívnom magammal, hogy meg ne álljak. Nyilván a tervezettnél talán kicsit lendületesebbre sikerült bringázás is hozzájárult ahhoz, hogy fokozatosan merevedett az izomzatom és bár szinte minden frissítőpontnál éltem az "újraélesztés" összes lehetőségével, a lábaim csak nem mentek úgy, ahogy szerettem volna: 1 óra 40 perc közeli 21 km-es időhöz közel. A végeredmény inkább az 1ó50-hez lett közelebb: 1 óra 48 perc.

Így összességében a második 5 perces depóbeli "lustálkodást" is beleszámítva 5 óra 16 perc lett az időeredményem, aminél csak egyetlen magyar kortársam Mayer Robi ment jobbat. Ez ugyan egyéni csúcs (régi: 5ó22' Keszthely), de maradt benne jó pár perc, amit elsősorban a magam lustaságának (kevés úszó és futóedzés) a számlájára írok, másodsorban pedig úgy érzem, hogy csak néhány fok mínusz is eredményezhetett volna néhány perccel jobb időeredményt.

És a várva várt, valamivel kellemesebb időjárás el is jött alig két héttel az IM70.3Bp verseny után, mikor haló poraimból újraépülve összekaptam magam a már tavaly megkedvelt, rendkívül hangulatos szálkai triatlon dzsemborira. Itt a teljes és a fél ironman táv mellett rendeznek közel olimpiai és sprint távot is, így mindenki kiválaszthatja a pillanatnyi erőállapotának legmegfelelőbb kihívást. Nekem most az "M", vagyis a rövidített úszással indított olimpiai táv tűnt a legideálisabbnak, melyen 2015-ben Kokoval meccseltünk egy nagyot. Idén Ő nem tudott jönni (ki tudja miért inkább Riót választotta...), ott volt viszont helyette húzóerőnek Bartos Gyuri (Dávid édesapja), aki a keszthelyi féltávú OB-n eléggé el nem ítélhető módon alig több mint egy perccel megelőzött. A most mindössze 500méteres úszáson is sikerült közel 5 percnyi hátrányt összeszednem vele szemben, de aztán az Aerium megindult alattam a bringás 45 km-en és a nem éppen biliárd asztal simaságú, szűk, kanyargós úton tempózva, 37-es átlaggal haladva, folyamatos előzgetésekkel sikerült is megközelítenem őt. A futáson aztán - mivel csak 10 km volt - ugyancsak frissebben mozogtam, mint a pesti versenyen. A kellemes 25 fok körüli hőmérséklet mellett nem okozott gondot a 4'50"-es tempó, mellyel féltáv után megelőztem Gyurit és 2 óra 22 perces, a tavalyinál majd 3 perccel jobb idővel nyertem is a korosztályomat, de a 40 felettiek közül is csak egyetlen sportoló előzött meg. Abszolutban a 185 rajtoló között a 20. helyen értem célba.

Remek befejezése volt ez számomra a triatlonos szezonnak és a jó bringázások inspirálnak az őszi bringás kihívásokra is:

Tour de Tiszató 130 és 65km szeptember 4.
Tour de Debrecen 120 és 55km szeptember 18.
MTB24 Velence Kupa egyéni és csapat váltó szeptember 26-27.

Legyetek Ti is ott! Folytassuk ősszel is a nyári lendülettel a bringázást!

A bejegyzés trackback címe:

https://velencebike.blog.hu/api/trackback/id/tr668924216

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.