Kerékpározni jó! MINDENKINEK megvan a saját szenvedélye. A mi szenvedélyünk a kerékpár!

velencebike

TÉLEN BRINGÁZNI?

2016. november 28. - VelenceBike

Télen bringázni?
 
Ez a kellemesen enyhe novemberi időjárás joggal veti fel a kérdést sok bringásban: mi legyen a kétkerekű kedvenccel a következő hónapokban? Miért tennénk el az első tavaszi napsugarakra várva a garázsba, mikor még most is jókat lehet tekerni a dél körül akár 15 fokra is felmelegedő időben. 
Előbb-utóbb persze beköszönt majd az igazi hideg tél, de a keményebb bringások akkor sem feltétlenül húzódnak fedett helyre...



Az ideális bringás időjárás múltával minden évben komoly fejtörést okoz a kerékpárosok számára, hogy mit tegyenek, hogy átmenthessék formájukat a következő szezonra.
Három lehetőség van: 
- a más sportágak képviselői számára is egyre divatosabbá váló kondícionáló kardio edzés, a spinning 
- a szintén egyre inkább elterjedő és ma már sok típusban kapható görgők (levegő-, mágnes-, folyadék-ellenállású, vagy centrifugális ellenálláson alapuló, esetleg virtuális trénerek), melyeken a saját meglevő bringánkkal edzhetünk otthon
- a legkeményebbek számára pedig marad a fagyos téli napokon is az országúton a klasszikus outival, vagy terepen mtb-vel, vagy cx bringával történő edzés.
Ez utóbbinál persze elengedhetetlenül szükséges a jó minőségű, speciális téli kerékpáros öltözék és kiegészítők használata.

A magam részéről a harmadik verziót preferálom, különösen mióta egész jó rendszere alakult ki már itthon is a cyclo-cross versenyeknek.
Ez a "műfaj" ötvözi az outi és a monti minden erényét: az üléspozíció, a gép felépítése is az outihoz hasonló, csak erősebb a váz és kicsit ballonosabbak az apró bütykökkel ellátott gumik. A montikkal ellentétben itt nincs teleszkóp, lábbal kell kirugózni a talajegyenetlenségeket, melyek azonban koránt sem olyan durvák, mint az mtb versenyeken. A versenytávok megtételéhez általában csak 30-60 perc szükséges, viszont sokszor nagyon technikás, kanyargós erdei útvonalakat használnak a versenyrendezők.

Az igazán zord téli napokon - vagy leginkább estéken, mikor már a látási viszonyok sem engedik meg a kinti tekerést - jól jönnek a görgős edzések is. Ezek előnye, hogy saját nyári outi bringánkon, a megszokott pozícióban ülve tekerhetünk - edzés közben akár zenét hallgatva, vagy filmet, tévét nézve is. Lehet szabadon futó (ellenállás nélküli) görgőt is használni, de az némi ügyességet igényel és nem imitálhatók rajta a változó domborzati viszonyok.  Biztonságosabb, rögzített hátsó tengellyel működő görgők már néhány tízezer forinttól is kaphatóak, de az igazán profi cuccok ára a százezer forintot is elérheti. A minőségen és márkán túl az ellenállást biztosító szerkezet befolyásolja leginkább az árat, hiszen vannak levegő-, mágnes-, vagy folyadék-ellenállású szettek is, de a számítógéppel és monitorral is összekötendő virtuális trénerek is rendelkezésre állnak már.
A legkényelmesebbek, vagy amúgy is gyakran konditerembe járók számára ajánlható spinningnek is megvannak persze a maga előnyei. Az időjárástól mindenképp független, viszont ritka az a hely, ahol elegendő a légtér, ahhoz, hogy ne fogyjon el idő előtt a levegő és ne melegedjünk túl, ezért fokozott folyadék utánpótlásról kell gondoskodni.
A pozíció ugyan nehezen hasonlítható az outihoz, viszont remek trénerekkel, sodró lendületű zenékre, szórakoztatóan edzhetünk.

Végül is mindegy, hogy melyiket választjuk, lényeg, hogy télen se álljunk le a mozgással, hogy ne rozsdásodjunk be és tavasszal könnyebben induljanak újra a "fogaskerekeink"...

Ha pedig kizárólag a termi edzéseket választjuk a leghidegebb évszakban, akkor gondoskodjunk bringánk "téliesítéséről" egy megfelelő, minőségi szakszerviz szolgáltatásait igénybe véve. (pl.:VELENCEBIKE! :-))

BIKEFITTING - Mérésre tervezve!!

Csodálatosan szép őszünk van! Igazi bringázásra inspiráló idő, napsütés és száraz utak mindenfelé - mi kell még ahhoz, hogy jól érezze magát a kétkerekezés szerelmese? Például a tökéletesen, precízen beállított bringa, ami nem terheli feleslegesen a derekunkat, hátunkat és hatékony tekerést tesz lehetővé.

pic002.jpgNa ebben az ügyben van nekem nagy segítségemre a BikeFitting rendszer, amit a VelenceBike-nál profi szakemberek üzemeltetnek, akikhez időről-időre érdemes visszatérni egy-egy kontrollra.

Korábban mountainbike-oztam néhány évet, de aztán kimaradt jó néhány szezon és többnyire futással gyűjtöttem a kilométereket. Aztán 3 éve egy térdműtétet és némi deréktáji problémákat követően javasolta az orvos az úszás mellett a kerékpározást - először csak rekreációs szempontból. Aztán "elkapott a gépszíj" és beleszerettem az országúti bringázásba - az úszással és a futással kombinálva a triatlon részeként.

Egy óránál hosszabb tekeréseknél azonban már mindenféle bajom volt a nyereggel, a kormánnyal - leginkább, mint kiderült a kettő magasságával és távolságával. Kényelmetlen volt, megfájdult a derekam, a hátam, az ülés meg tört, ahol nem kellett volna.

pic005.jpgÉs ekkor jött a képbe a VelenceBike, ahol egy triatlon verseny kapcsán kértem tanácsot és szakmai segítséget. Ők rögtön a BikeFittinget ajánlották, mint csodaszert minden bajomra. Ez egy olyan számítógépes rendszerrel összekötött csodaszerkezet, ami látszólag egy szobabiciklire (spinning) emlékeztet, amelyen az ülés és a kormány is szinte minden irányban állítható. Pontos kalibrálásához mindenekelőtt lemérték a testmagasságomat, lábhosszamat, vállszélességemet és még néhány fontos adatot. Ezek után a számítógép által a méreteimhez ajánlott beállításokat végezték el a BikeFitting kerékpár szimulátoron és már tesztelhettem is, hogy mennyire hatékonyan tudok így tekerni. A gép érzékeli a hajtókarra és a pedálra gyakorolt összes hatást: milyen erővel, milyen szögben taposok, illetve csak taposok, vagy körbetekerem-e és, ha igen hány százalékban a pedállal. Tekerés közben minden adatot láthattam a gép elé függesztett hatalmas monitoron, így magam is folyamatosan beleszólhattam az ideális beállítások megtalálásába. Mindezek után már csak át kellett ültetni ezeket a lézeres műszerek segítségével a saját bringámra is. Nem szeretnék túlozni, de, ha hiszitek, ha nem, egyik napról másikra szűntek meg a panaszaim.


pic008.jpgMeggyőződésem, hogy javarészt a BikeFittingnek köszönhetően javultak nagyjából 10%-ot a mért köridőim saját "tesztpályámon" a gödöllői körön és a triatlonversenyek kerékpáros számában is.

Így szezon végén sokan már a cyclocross versenyekre hangolnak - így tettem ezt én is tavaly télen, mikor belekóstoltam abba a szakágba is, de legyünk őszinték: nem mindenki szereti sárban-hóban-jégben agyongyötörni magát - talán a sérülésveszély miatt is. Nos, hát az ő számukra is remek alternatíva télen a BikeFitting rendszer, amely az ideális beállítások megtalálásán túl, görgőzéssel kiegészítve remek edzéslehetőséget, illetve állandó kontroll lehetőséget is jelent fejlődésünk lemérésére.

pic007.jpgA BikeFitting szolgáltatás tehát alapjáraton a megfelelő pozíció megtalálásáról szól, de érdemes rá úgy is tekinteni
mint pedál elemző rendszerre. Egy HighTech eszköz, ami segít a pedálozási technikánk kialakításában, csiszolásában. A szakértővel folytatott konzultációkat követően otthon görgőn (vagy amíg jó az idő a szabadban) kell “beégetnünk” a technikát, s időről-időre visszalátogatni a VelenceBike-ba, hogy újra, és újra elemezzük a mozgásunkat.

Hajrá! Sok sikert mindenkinek egy még eredményesebb és hatékonyabb bringázással teli felkészülési szezonhoz!

Gajdos Tamás szenior triatlonos

Nem csak a Triathlonosoké a világ

Triatlonos próbatételek

Legutóbbi beszámolóm óta eltelt már jó néhány hét, de ennyi kellett is ahhoz, hogy a múltkor beharangozott, immáron harmadszor megrendezésre került, legendássá vált Ironman70.3Budapest triatlonversenyt feldolgozzam.

Nem csak azért, mert a Legendával, Kropkó Péterrel és más nagy sztárversenyzőkkel teletűzdelt, 1800 fős mezőnyben először indultam a Kopaszi-gáton, hanem azért is, mert azóta sem tudtam eldönteni, hogy 5 óra 16 perces időeredményemnek örüljek, vagy bosszankodjak miatta.

Nagyjából a tervek szerint indult minden: szerettem volna 40 perchez közeli úszóidőt produkálni, de ez a "rolling start" ellenére is vízilabdás közelharcokban dúskáló "öbölháborúban" nem volt egyszerű. Vagy az előttem nagy lendülettel indult, majd hamar mellúszásra váltó sporttársak béka-lábtempója vetett vissza, vagy az engem utolérő gyorsabb úszók karcsapásaitól szenvedtem - tisztán, folyamatosan úszott 100méterem sem akadt az 1.9 km során. Leginkább persze gyatra úszótudásomat okolhatom azért, hogy a mezőny második felében kapaszkodtam partra - ezen a télen sürgősen változtatnom kell. Lehetetlen helyzet, hogy 10-15 perccel kortársaim után gurulok ki a depóból, ahol ráadásul indokolatlanul hosszú 5 percet töltöttem a zacskó ki-be pakolással és öltözködéssel.

A verseny számomra vidámabb, kellemesebb része, a kerékpározás viszont felvillanyozott. Nem csak azért, mert a szolídabb Cube Peloton helyett a VelenceBike-tól kapott CUBE Aerium Proval versenyezhettem, hanem mert az elmúlt 4 hónap edzéseinek 80 %-át nyeregben töltöttem, így aztán érthetően a bringázás jobban ment, jöttem is fel mint a talajvíz a második szám során. Jöhettem volna jobban is, ha nem teljesen egyedül kellett volna tekernem az egyik utolért versenyzőtárstól a másikig - amint ez a lehetőség a nálam jobb úszóknak megadatott, hiszen a kerékpározás során kialakult 40-50 fős bolyokból, ha akartak volna se nagyon tudtak volna kiszakadni a nagy tömeg miatt...

Na mindegy, a 90 kilométerre tervezett távon 2 óra 33 perces eredményem még akkor is egész jónak mondható, ha - mint utóbb kiderült - a pesti rakparton kicsit rövidebb volt az északi forduló...

Az időjárásra tulajdonképpen a futásig nem lehetett panaszunk: kellemes napsütéses nyári idő - legalábbis az enyhe rakparti szélben 40-nel suhanva nem éreztük kánikulainak a forróságot. Annál inkább a tüzes aszfaltra lépve a félmaratoni futás közben! Elvileg legjobb számom a harmadik szakasz, de azon a szombaton életem legkeményebb küzdelmét kellett megvívnom magammal, hogy meg ne álljak. Nyilván a tervezettnél talán kicsit lendületesebbre sikerült bringázás is hozzájárult ahhoz, hogy fokozatosan merevedett az izomzatom és bár szinte minden frissítőpontnál éltem az "újraélesztés" összes lehetőségével, a lábaim csak nem mentek úgy, ahogy szerettem volna: 1 óra 40 perc közeli 21 km-es időhöz közel. A végeredmény inkább az 1ó50-hez lett közelebb: 1 óra 48 perc.

Így összességében a második 5 perces depóbeli "lustálkodást" is beleszámítva 5 óra 16 perc lett az időeredményem, aminél csak egyetlen magyar kortársam Mayer Robi ment jobbat. Ez ugyan egyéni csúcs (régi: 5ó22' Keszthely), de maradt benne jó pár perc, amit elsősorban a magam lustaságának (kevés úszó és futóedzés) a számlájára írok, másodsorban pedig úgy érzem, hogy csak néhány fok mínusz is eredményezhetett volna néhány perccel jobb időeredményt.

És a várva várt, valamivel kellemesebb időjárás el is jött alig két héttel az IM70.3Bp verseny után, mikor haló poraimból újraépülve összekaptam magam a már tavaly megkedvelt, rendkívül hangulatos szálkai triatlon dzsemborira. Itt a teljes és a fél ironman táv mellett rendeznek közel olimpiai és sprint távot is, így mindenki kiválaszthatja a pillanatnyi erőállapotának legmegfelelőbb kihívást. Nekem most az "M", vagyis a rövidített úszással indított olimpiai táv tűnt a legideálisabbnak, melyen 2015-ben Kokoval meccseltünk egy nagyot. Idén Ő nem tudott jönni (ki tudja miért inkább Riót választotta...), ott volt viszont helyette húzóerőnek Bartos Gyuri (Dávid édesapja), aki a keszthelyi féltávú OB-n eléggé el nem ítélhető módon alig több mint egy perccel megelőzött. A most mindössze 500méteres úszáson is sikerült közel 5 percnyi hátrányt összeszednem vele szemben, de aztán az Aerium megindult alattam a bringás 45 km-en és a nem éppen biliárd asztal simaságú, szűk, kanyargós úton tempózva, 37-es átlaggal haladva, folyamatos előzgetésekkel sikerült is megközelítenem őt. A futáson aztán - mivel csak 10 km volt - ugyancsak frissebben mozogtam, mint a pesti versenyen. A kellemes 25 fok körüli hőmérséklet mellett nem okozott gondot a 4'50"-es tempó, mellyel féltáv után megelőztem Gyurit és 2 óra 22 perces, a tavalyinál majd 3 perccel jobb idővel nyertem is a korosztályomat, de a 40 felettiek közül is csak egyetlen sportoló előzött meg. Abszolutban a 185 rajtoló között a 20. helyen értem célba.

Remek befejezése volt ez számomra a triatlonos szezonnak és a jó bringázások inspirálnak az őszi bringás kihívásokra is:

Tour de Tiszató 130 és 65km szeptember 4.
Tour de Debrecen 120 és 55km szeptember 18.
MTB24 Velence Kupa egyéni és csapat váltó szeptember 26-27.

Legyetek Ti is ott! Folytassuk ősszel is a nyári lendülettel a bringázást!

Felkészülés!

Az idei év számomra már csak a hármas szám jegyében zajlik... és nem csak azért, mert ebben a szezonban nyáron hanyagolom az atlétikát és kifejezetten a triatlonra koncentrálok, hanem azért is, mert az eddigi 3 triatlonos szezonom 3 sikeresnek mondható féltáv (113km) teljesítése után, már érzek elég erőt magamban ahhoz, hogy egy igazán jó időt teljesítsek az Ironman70.3Budapest közismerten gyors pályáján. Nem számszerűsíteném a magammal szemben megfogalmazott elvárást, de az eddigi 5óra 22perces legjobb eredményemnél mindenképp szeretnék rövidebb idő alatt célba érni.

tdr_004.jpgEbben nagy segítségemre lehet az immár harmadik Cube kerékpár, amelyet a VelenceBike az idei versenyre a rendelkezésemre bocsájtott. Önbizalmamat talán valamelyest megalapozza, hogy az idei eddigi 3 megméretésemen mindig jól gurult alattam a bringa: a kaszói duatlon Országos bajnokságot sikerült megnyernem korosztályomban, a középtávú triatlon OB-n Keszthelyen harmadik helyezett lettem és, hogy teljes legyen az érem kollekció a Tósport és a VelenceBike által rendezett hungaroringi bringás weekend, a Ring24 24 körös (105km) számában egy ezüstérmet sikerült nyernem.

A duatlon rövidtávú OB legszebb emlékeim egyike és nem csak a gyönyörű környezet, az árnyas fák alatt vezetett bringapálya miatt, hanem azért is, mert a szakág sajátosságából fakadóan nem kellett úszni. Korábban sosem indultam duatlon versenyen, így hihetetlen élmény volt, hogy az első depózás után nyeregbe pattanva nem a mezőny végéről kellett kezdenem a felkapaszkodást, mint általában a triatlon versenyek első szakasza, az úszás után... Remekül gurult a gép alattam és még a bolyozás is egész jól sikerült - ez is újszerű, korábban csak edzéseken megtapasztalt élmény volt számomra. A záró, 2,5 km-es futószakasz már valóságos jutalomjáték volt számomra, hiszen ez áll legközelebb eredeti versenytávomhoz az 1500m síkfutáshoz. Óriási élmény volt a versenyt követően életemben először duatlon bajnoki dobogó tetején állni.

A triatlon OB-n Keszthelyen már sokkal nehezebb volt a helyzetem, hiszen úszni is kellett - majd 2 km-t... Úgy háromnegyed órát ellubickoltam a vízben, mire partot értem és kétkerékre váltva megkezdhettem a felzárkózást. A zalai dombokon végigvezető útvonal a tavalyinál is hullámosabbnak tűnt, pedig nem sokat változtattak rajta. Lehet, hogy csak az egy héttel korábbi 100km feletti tekerés fáradtságát éreztem még a lábamban... Na meg meleg is volt nagyon, amit igazán csak a futásnál szenvedtünk meg. Aztán jött a megváltó eső, amiből azért az utolsó körre már kezdett kicsit túl sok lenni. Bokáig érő vízben gázoltunk, de némi vicsorgással csak bevonszoltam magam a célba - igaz a tavalyinál 2 perccel hosszabb idő alatt. Épp ennyi hiányzott a második helyhez, no de egy Bartostól kikapni nem szégyen, még, ha a papáról is van szó. Szépen csillog a bronz is, főleg, ha triatlon Ob-n nyeri az ember...

tdr_001.jpgAz említett éremkollekció végül a 24órás Ring24 betétfutamaként megrendezett 24 körös bringa versenyen lett teljes, hiszen a mogyoródi pálya vadonatúj aszfaltján élvezettel körözve, 35km/óra átlagot tekerve második lettem korosztályomban az abszolútban második román kerekes mögött.

Ez is óriási élmény volt, hiszen ilyen komoly országúti bringaversenyen sem vettem még részt életemben.

Összegezve tehát bizakodva várom a FYL triatlonos hétvégét a Kopaszi gáton, ahol természetesen a VelenceBike standját is meglátogatom.

Kerékpározáson túl.....


Keszthelyi élménybeszámoló

Talán jobb is, hogy pár nap késéssel, hagyva a friss élményeket leülepedni, csak most írom le a Keszthely Triatlonnal kapcsolatos gondolataimat...
Különös jelentősége van az időzítésnek, ha az elmúlt hétvégén Velencén történteket is figyelembe veszem. Bár az egy héttel korábbi keszthelyi középtáv (113km) után kissé fáradtan - talán érthetően - nem álltam rajthoz a velencei olimpiai távon, az arról hallottak meggyőztek róla, hogy jobb, hogy inkább egy könnyedebb edzést választottam.
Szerintem nem lenne szabad magunkfajta amatőr versenyzőket ennyire technikás, ugyanakkor nem kellően biztosított útvonalra engedni, mert az eredmény csak a sokak számára fájó sebekkel járó emlék maradhat. Láttam néhány elborzasztó képet sporttársaimról, így érthető, hogy különösen felértékelődött az előző hétvége szép emléke.
Most már akkor inkább csak arr20150531067.JPGól, hogy miért is volt annyira pozitív a keszthelyi hétvége mérlege. A szombati versenyen ugyan nem voltam ott, de a vasárnapi 113km rendezése minden igényt kielégített. A kora reggeli eső ellenére elviselhető körülmények között kezdtünk az úszással. A 17 fok körüli víz neoprénben nem számít extrém hidegnek, ezért kicsit érthetetlen volt számomra, hogy miért kapkodom riadtan a levegőt - talán, mert a sekély parti víz lehetővé tette a hosszas befutást, ami viszont komoly pulzusszámot generált az egyre mélyülő vízben. Csak erre tudom fogni az első kilométeren tapasztalt vergődésemet. Szó szerint, mint hal a parton, úgy kapkodtam a levegő után, amiből a vízben köztudottan kevés van... Néhány karcsapástól eltekintve inkább csak mellúszásban és háton közlekedtem. Aztán a táv második felében már érdekes módon ment a gyorsúszás is simán, így végül tavalyi füredi időmnél 3 perccel gyorsabban 44 perc körül jöttem ki a partra. Aránylag jó, 4 perces depózás után, lassan száradó aszfalton kezdtem a bringázást, amiből az első kör 20150531003.jpgegészen jól is ment (1óra20perc) és még a másodiknak is nagy lendülettel vágtam neki, de itt már egyre meredekebbnek tűntek azok a, korábban könnyedén vett lankák, melyek a zalai dombokon át vezettek. Még jó, hogy Cube Pelotonom váltója olyan finoman működik - ez valamelyest enyhítette kínjaimat. Összességében 2óra44perc nem rossz - ha igaz a 92 km körüli távra vetítve ez 35km/óra körüli átlag... Ebben nagy szerepe volt a tökéletes forgalom lezárásnak, terelésnek, irányításnak, amiért köszönet a rendezőknek és a rendőröknek. Az egyre fokozódó melegben még jobban díjaztam, hogy vadiúj Casco sisakomon nem csak integrált szélvédős szemüveg, de tudományos alapossággal kikísérletezett szellőző rendszer is van. Az útvonalon a frissítés elég sűrű volt - kár, hogy többnyire csak folyadékból állt, a banán már elfogyott a 2. körre...
Aztán jött a fekete leves: elvileg legjobb számom a futás. Korábban több 1ó30-on belüli félmaratont is teljesítő atlétaként az 5 perces kilométerek viccesnek tűnhettek, de az 5km körüli városon belüli kör kb. 500m emelkedőjét másodjára már igen csa20150531_keszthelytriathlon_compressed.jpgk embert próbáló feladat volt leküzdeni. A frissítés itt is elég sűrűn volt megoldva és nagyon segítőkészek voltak az önkéntesek. A láthatóan jól szervezett szurkolói csoportok is remekül tették a dolgukat - különösen az emelkedőn jött jól a segítségük... így a magam számára is meglepő 1óra43perc közeli idő lett a futásom vége, ami még úgy sem rossz, hogy állítólag
néhány száz méterrel rövidebb volt a félmaraton. 
Összességében 5 óra 22perces teljesítményemmel végül is elégedett lehetek, hiszen tavaly életem első ilyen távú versenyén, igaz nagyobb emelkedőkkel tarkított kerékpározással - épp hogy 6 órán belül sikerült célba érnem. Jól megérdemelt jutalmunkat, az érmeket is igazán méltó körülmények közt vehettük át - az pedig, hogy a több, mint 60-szoros triatlon bajnok Dr Zakariás Géza mellé állhattam a szenior dobogó 2. fokára, már csak hab volt a tortán. Ezek után nem kérdés, hogy jövőre, veletek, ugyanitt!

GT

Velencei-tavi Kerékpáros Fesztivál!!!!

Tour de Velencei-tó - tóparti bringás party

Igazi bringás majális zajlott a hétvégén a Velencei-tó partján a Tour de Velencei-tó rendezvény keretében. Több két ezer kerekes és családtagjaikat mozgatta meg az esemény, mely már pénteken kezdetét vette, szombaton az MTB szerelmeseinek nyújtott több távon is izgalmas megméretési lehetőséget, vasárnap pedig feltette a koronát a víg week-endre az 55 és 130km-es kerékpáros maraton több mint 600 fős mezőnye.
Én utóbbi, vagyis a hosszútáv részese lehettem és bár az elmúlt évtizedekben sok nagy létszámú sportesemény tömegrajtjában vettem már részt, de ilyen félelmetes élményben még nem volt részem, mint mikor a Drótszamár Kemping elől nekilódult a kerekesek serege. Az első 3-4km lassú rajtként működött és bizony figyelni kellett, hogy a meglóduló, majd hirtelen fékező tömegben ne csússzon el a magamfajta amatőr bringás.
A profi módon megszervezett 5 rendőr motorosból álló felvezetés aztán mindent megoldott, gond nélkül vezettek ki minket a 7-es útra, ahol aztán már indulhatott az "ereszd el a hajam". Meglepő módon az elején számomra nem tűnt túlzottan öldöklőnek az iram, a tókerülő kör pákozdi részén azonban már kezdett bolyokra szakadni a mezőny. A nagy választóvíz persze a Lovasberény előtti emelkedő volt, ahol ténylegesen választani kellett ki, melyik bollyal tart. A faluban aztán tovább oszlott a mezőny, hiszen a rövid-távosok jobbra, a 130km-t vállalók pedig balra kanyarodhattak. 
Az irányítás itt is, mint minden fontosabb elágazásnál szerintem egyértelmű és hatékony volt - hála az egyenruhások segítségének. Az össze-vissza fújó széllel szemben sajnálatos módon nem volt semmi segítség, a 3-4 nagy emelkedőn kívül ez okozta a legnagyobb nehézséget a mezőny többségének. Most, az időnként igen kemény szélben értékeltem igazán, mennyit számít egy jó, áramvonalas sisak - pláne, ha egybe van építve egy remek felhajtható szélvédővel. Casco fejfedőm kitűnő szolgálatot tett, sokat számított az is, hogy nem kellett az egyébként az izzadságtól időről időre lecsúszó szemüveget igazgatni az orromon, hiszen ez a sisakrostély tökéletesen feleslegessé teszi használatát. 
Magam részéről nagyjából a táv háromnegyedéig élveztem a bolyozás adta előnyöket, aztán egy ügyetlenül végrehajtott frissítésem közben leszakadtam 20-30méterrel és soha többet nem tudtam visszakapaszkodni. Jó negyedórányi szólóban szenvedést szakított meg az időközben érkező következő boly, akikkel aztán már csak beszenvedtem magam a célba. 
Időm 4 óra 4 perc lett, ami 32km/óra körüli átlagot jelent. Előre aláírtam volna egy ilyen számsort, így utólag kicsit bosszant, hogy tapasztalatlanságom miatt leszakadtam az eredeti bolyomról, akik 8 perccel előbb értek be. Az álomszerű eredmény lett volna, de így sem lehetek elégedetlen életem leghosszabb kerékpáros megméretését követően.
Ami aztán a célba érkezés után a velencei korzón fogadott, minden fáradtságot és fájdalmat feledtetett: szuper volt a tészta-party, kellemes 20 fok közeli a strand vize, simogató a part homokja, így tényleg minden adott volt egy jólesően fárasztó hétvége kellemes zárásához.

Gratula a szervezőknek! Köszönjük Tósport!

GT

Tour de Velencei-tó bemelegítés

Óriási bringás-buli volt a hétvégén a Velencei-tó partján: a VelenceBike szervezésében a szokásos tavaszi szezonnyitó ezúttal a tavalyi Kerékpáros Kompetencia Központ nyitást követően máris a létesítmény bővítésével, illetve a bővítmény, a vadonatúj Technikai Labor  átadásával indult május 15-én pénteken 14 órakor. 

Nekem már volt alkalmam próbaüzem közben próbára tenni a létesítményt és az ott dolgozók technikai tudását a minap, mikor is egy remek Cube Peloton tesztbringát állítottak a méretemre percek alatt. Már az első próbakörök során kiderült, hogy ez a gép nagyságrendekkel jobban gurul, vagyis gyorsabb, mint bármely korábbi bringám, így aztán jól jött egy szintén a VelenceBike által forgalmazott Casco sisak is a fejemre...

A szélvédős-sisakrostélyos modellnek nagy előnye, hogy miközben tökéletesen védi a szememet a széltől és a felverődő kavicsoktól, semmilyen módon nem érintkezik az arcommal, nem nyomja az orromat és nem csúszkál, mint az általam eddig használt hagyományos kerékpáros szemüvegek. Tökéletesen a fejformára és méretre állítható, remek a szellőzése és praktikus, hogy a szélvédő egyetlen mozdulattal feltolható és kattintással rögzül is.

A gyönyörű, általam szerényen csak ferrari-vörösnek titulált Cube igazi száguldásra termett gép. Hihetetlen egyéni csúcsot tekertem vele már elsőre is a szokásos gödöllői tesztkörömön. A nagy vizsga mégis csak az első verseny, még ha csak túraverseny is. Erre már az elmúlt hétvégén sor is került, hiszen a Bakony200 szerényebb 100+csúcs szakaszán mérettem meg magam vele és mit mondjak, nem csalódtam. Könnyedén tudtam vele tartani az orkánerejű szél ellenére is a 30 feletti átlagot, pedig közben a Kab-hegyet is megmásztuk. Bolyban, szélárnyékban könnyedén gurultam vele 37-38-cal hosszú kilométereken át anélkül, hogy elfáradtam volna. Ebben nyilván nagy szerepe van a 2x11-es Ultegra váltónak és a karcsú, de mégis kényelmes, géllel párnázott versenyülésnek. Kapolcsról visszafele időnként nyílt szakaszokon egyedül maradva is feltűnt, hogy mennyire olajozottan, simán gurul a gép - nyilván a jó felkészítésnek is köszönhetően, amit külön köszönök a VelenceBike Kerékpáros Kompetencia Központ munkatársainak.

Ezek után már igazán izgatottan vártam a vasárnapi 130km-es maratont a Velencei -dombságon, melyre egyébként több mint 600-an neveztek. Beszámoló hamarosan.

BRINGÁS SZEZONRA FEL!

Bringát elő! Itt a nyárelő!

Legutóbbi tavaszköszöntő bejegyzésem óta felgyorsultak az események és az időjárás változása is: a héten már volt néhány 25 fok körüli nyárias, ideális bringás napunk is. Nem csoda, hogy a felkapottabb kerékpáros útvonalak megteltek a főváros környékén és a Velencei-tónál is. 
Jómagam a minap barátaimmal a Dunakanyar felé vettem utamat és nem csalódtunk, mert a táj szépsége mellett az utóbbi időben több helyen is újraaszfaltozott útfelület is inspirált a kilométerek falására. Nem szeretném elkiabálni, de én a mindig felháborodást okozó és egy kis odafigyeléssel elkerülhető bringás balesetekről szóló hírek ellenére úgy tapasztalom, hogy némi javulás már tapasztalható az autósok és a kerekesek viszonyában. Valószínűleg létszámunk az utakon már átlépte azt a kritikus értéket, amely felett lehetetlen nem észrevenni minket és nem számolni jelenlétünkkel a forgalomban. Én úgy tapasztalom, hogy, ha kultúráltan, az útviszonyoknak megfelelő iramban és bolyban szabályosan haladunk, akkor a gépjárművezetők is nagyobb respekttel viseltetnek irántunk, mint mikor egyénileg vagánykodva cikázunk a sorok között.
Ami a CUBE-kollekciót illeti: természetesen néhány hete már az Ironman versenyre készülve a CUBE HPA időfutam bringát nyúzom és nem győzök betelni vele, mennyivel hatékonyabb, mint a hagyományos országúti versenygép. Tavaly ilyenkor egy kölcsön kapott hagyományos országúti kétkerekűvel 1 óra 30 perc körüli kört tudtam menni a Cinkota-Gödöllő-Isaszeg - Nagytarcsa-Cinkota körön, most pedig rendszeresen gond nélkül tekerek 1óra 15 perc alatt ugyanezen az útvonalon a jobb bringának köszönhetően. Eleinte természetesen én is szenvedtem a szokatlan üléspozícióval, az előrefekvő testhelyzettel, illetve az ebből adódó altesti és hátfájdalmakkal, de aztán némi ülésállítgatás és persze a sok téli hátizom-erősítő gyakorlat hatására sikerült elérni, hogy ma már megfelelő útviszonyok esetén 80%-ban képes vagyok az ideális, áramvonalas pozícióban tekerni. A forgalmas városi környezetből való kijutás a szellősebb országúti szakaszokig még mindig nem a kenyerem, de ez is alakul - legfeljebb nem könyöklök le, míg ki nem tisztul előttem az út...
Hűvösebb, esős,szeles napokon még mindig előkerül néha a téli edzéseken és versenyeken sokat használt és jól bevált CUBE cyclo-cross gép is, amivel szélvédettebb erdei utakon, netán vizes, sáros országúton is nagyobb biztonsággal haladok, mintha az időfutambringával lavíroznék. Néha jól is jön pihentetőnek az ezen felvehető kényelmesebb üléspozíció és másfajta, változatosabb, akár kifejezetten terepjellegű edzéseket is végre tudok hajtani vele.
Természetesen a CUBE LTD montit sem hanyagolom el: a durvább terepeken, már csak a terep-duatlon versenyekre való felkészülés miatt is ezt a gépet nyúzom és élvezem a 29-es kerekek nyújtotta előnyöket. Az időfutam kontra hagyományos országúti közti különbséghez hasonlíthatom a forradalmi változást, amit a terepen való közlekedésemben okozott a régi 26-os méretről a divatosabb 29-esre való áttérésem. Egyszerűen biztonságosabban és hatékonyabban haladok - akár lefele, akár felfele menetben - ezzel a kerékkel. Persze zegzugos, szűk erdei ösvényeken vannak hátrányai a manőverezhetőség tekintetében, de ez összehasonlíthatatlanul csekélyebb, mint a zavartalanabb gördülésből adódó előnyök. Ezek után nyilvánvaló, hogy csakis ezzel a mérettel fogok indulni a szezon MTB versenyein, elsőként mindjárt a május16-i V. Tour de Velencei-tó MTB maraton 35, vagy 45 km-es távján.Másnap aztán jöhet a 130km nagy kör, de már országúton. Szerintem remek szezonkezdet lesz! Remélem minél többen eljöttök olvasóink közül is! Hajrá VelenceBike! Hajrá CUBE! Kétkerékre magyar!

Gajdos Tamás

Élmények KÉT Keréken

Újraéledő szerelem - a lenyugvó nap ereje...

Gyönyörű őszünk van, igazán nem panaszkodhatunk, elég sokáig elhúzódott a vénasszonyok nyara és még most, a versenyszezon lezárulta után is lehet akár hosszabb túrákra is vállalkozni megbízható montijaink nyergében. Festői a táj, a lemenő nap fénye ilyenkor aranyozza be legszebben az amúgy is sárguló levelekkel teli erdőket. Ebbe a már-már kissé giccses képbe remekül illeszkedik a CUBE LTD narancsszínű verziója...

Ifjúkorom vége felé, konkrétan a szenior korosztályba lépve, a 90-es évek derekán engem is magával ragadott a hegyi-bringás őrület, olyannyira, hogy néhány évig még a szövetség munkájának irányítását is felvállaltam. Hosszú évek óta nem versenyzem már az általam olyannyira kedvelt mountain-bike szakág versenyein, de a Tósport és a Velence Bike által szervezett szeptemberi 24órás MTB maratonon nem tudtam megállni, hogy újra nyeregbe ne pattanjak. Részben a baráti társaság inspirált a 6 fős váltóban való részvételre, másrészt a szervezőktől olyan ajánlatot kaptam, amit nem lehetett visszautasítani. Egy vadiúj 29-es CUBE LTD-t kaptam erre az alkalomra, ami olyannyira jól vizsgázott nálam, hogy azóta sem birok leszállni róla...

A "nagy csoda", ami a terepen való haladásban a nagyságrendi különbséget is jelenti számomra a régi 26-os montimhoz képest, természetesen a nagyobb kerékátmérő. Ennek hatására megdöbbentően simán megy át a gép a buckás, döcögős terepszakaszokon, ami nem csak a gyors lejtőkön, hanem a köves-gödrös talajú felfelékben is nagy segítség. Konkrétan az alig 3km-es Pákozd-Sukorói pályán fél perccel mentem jobb kört a nagy kerekűvel, mint a 26-ossal. A masszív, de mégsem túl nehéz váz és a ballonos kerekek különösen élvezetessé teszik számomra az egyébként korábban nem az erősségemnek számító gyors lejtőket. Nyilvánvaló, hogy a Mannitou teleszkópoknak is döntő szerepük van a hullámok vasalásában. Ráadásul az emelkedőkhöz érve keményre-rövidre zárható a rugóút, így felfele is hatékonyabban tudok haladni, mint korábban bármelyik gépemmel.

 Az egyetlen gyenge, illetve túl kemény pont a nyereg volt számomra - eleinte. Mert, hogy azóta némi állítgatással megfelelő helyzetbe tudtam hozni és talán puhult is egy kicsit a használattól, úgy, hogy most már nem cserélném le azt sem. Pláne, hogy színe-designja remekül illeszkedik a bringa kicsit sem szerény, visszahúzódó megjelenésébe. A narancssárga szín messziről figyelmezteti az embereket, hogy itt nem akármilyen gép közelít, ráadásul talán az autósok számára is jobban észrevehető az utakon egy ilyen kétkerekű nyergében guruló montis.

 Ami az állítgatásokat, testreszabást illeti, a gyárilag 75 centis kormány szélességet kicsit túlzónak találva 72-re rövidítettük azt és így is remekül irányítható a gép, pedig sokan óvtak a nagyobb kerékátmérő miatti veszélyektől. Azt mondják kevésbé fordulékony és sodródásra hajlamosabb a szerkezet a nagyobb útfelszínnel érintkező felület miatt. Nos én ennek őszintén szólva néhány kör után már nem éreztem hátrányát, illetve a nagyobb keréknek több előnyét tapasztaltam a versenypályán, de a Naplás-tavi erőben lévő edzőterepemen is, mint hátrányát. Nyilván ez megszokás, testalkat és terep kérdése is - döntse el mindenki maga, mit szeret jobban.

gajdos tamás 2014 nov 7.jpgA váltókarokkal eleinte - a versenyre kapott kék színű bringánál - meggyűlt a bajom, mert kicsit nehéznek tartottam a kapcsolást, de ennél a narancsszínű gépnél ennek a problémának semmi nyoma. Valószínűleg beállítás kérdése, illetve a bowdenek szennyeződésén, kopásán is múlhat a dolog. A teleszkóp keménységének állítására szolgáló kar megbízhatóan működik, bár megfeszítéséhez elég magasra kell felnyúlni a hüvelykujjal. A kioldó gomb viszont remekül kézre esik.

Összegezve tehát: már néhány napi együtt tekerés során is összebarátkoztunk a CUBE LTD-vel, amit tapasztalataim alapján jó szívvel ajánlok minden magamfajta középkorú és középhaladó szintű bringás társamnak is.

 

Gajdos Tamás