Bringát elő! Itt a nyárelő!
Legutóbbi tavaszköszöntő bejegyzésem óta felgyorsultak az események és az időjárás változása is: a héten már volt néhány 25 fok körüli nyárias, ideális bringás napunk is. Nem csoda, hogy a felkapottabb kerékpáros útvonalak megteltek a főváros környékén és a Velencei-tónál is.
Jómagam a minap barátaimmal a Dunakanyar felé vettem utamat és nem csalódtunk, mert a táj szépsége mellett az utóbbi időben több helyen is újraaszfaltozott útfelület is inspirált a kilométerek falására. Nem szeretném elkiabálni, de én a mindig felháborodást okozó és egy kis odafigyeléssel elkerülhető bringás balesetekről szóló hírek ellenére úgy tapasztalom, hogy némi javulás már tapasztalható az autósok és a kerekesek viszonyában. Valószínűleg létszámunk az utakon már átlépte azt a kritikus értéket, amely felett lehetetlen nem észrevenni minket és nem számolni jelenlétünkkel a forgalomban. Én úgy tapasztalom, hogy, ha kultúráltan, az útviszonyoknak megfelelő iramban és bolyban szabályosan haladunk, akkor a gépjárművezetők is nagyobb respekttel viseltetnek irántunk, mint mikor egyénileg vagánykodva cikázunk a sorok között.
Ami a CUBE-kollekciót illeti: természetesen néhány hete már az Ironman versenyre készülve a CUBE HPA időfutam bringát nyúzom és nem győzök betelni vele, mennyivel hatékonyabb, mint a hagyományos országúti versenygép. Tavaly ilyenkor egy kölcsön kapott hagyományos országúti kétkerekűvel 1 óra 30 perc körüli kört tudtam menni a Cinkota-Gödöllő-Isaszeg - Nagytarcsa-Cinkota körön, most pedig rendszeresen gond nélkül tekerek 1óra 15 perc alatt ugyanezen az útvonalon a jobb bringának köszönhetően. Eleinte természetesen én is szenvedtem a szokatlan üléspozícióval, az előrefekvő testhelyzettel, illetve az ebből adódó altesti és hátfájdalmakkal, de aztán némi ülésállítgatás és persze a sok téli hátizom-erősítő gyakorlat hatására sikerült elérni, hogy ma már megfelelő útviszonyok esetén 80%-ban képes vagyok az ideális, áramvonalas pozícióban tekerni. A forgalmas városi környezetből való kijutás a szellősebb országúti szakaszokig még mindig nem a kenyerem, de ez is alakul - legfeljebb nem könyöklök le, míg ki nem tisztul előttem az út...
Hűvösebb, esős,szeles napokon még mindig előkerül néha a téli edzéseken és versenyeken sokat használt és jól bevált CUBE cyclo-cross gép is, amivel szélvédettebb erdei utakon, netán vizes, sáros országúton is nagyobb biztonsággal haladok, mintha az időfutambringával lavíroznék. Néha jól is jön pihentetőnek az ezen felvehető kényelmesebb üléspozíció és másfajta, változatosabb, akár kifejezetten terepjellegű edzéseket is végre tudok hajtani vele.
Természetesen a CUBE LTD montit sem hanyagolom el: a durvább terepeken, már csak a terep-duatlon versenyekre való felkészülés miatt is ezt a gépet nyúzom és élvezem a 29-es kerekek nyújtotta előnyöket. Az időfutam kontra hagyományos országúti közti különbséghez hasonlíthatom a forradalmi változást, amit a terepen való közlekedésemben okozott a régi 26-os méretről a divatosabb 29-esre való áttérésem. Egyszerűen biztonságosabban és hatékonyabban haladok - akár lefele, akár felfele menetben - ezzel a kerékkel. Persze zegzugos, szűk erdei ösvényeken vannak hátrányai a manőverezhetőség tekintetében, de ez összehasonlíthatatlanul csekélyebb, mint a zavartalanabb gördülésből adódó előnyök. Ezek után nyilvánvaló, hogy csakis ezzel a mérettel fogok indulni a szezon MTB versenyein, elsőként mindjárt a május16-i V. Tour de Velencei-tó MTB maraton 35, vagy 45 km-es távján.Másnap aztán jöhet a 130km nagy kör, de már országúton. Szerintem remek szezonkezdet lesz! Remélem minél többen eljöttök olvasóink közül is! Hajrá VelenceBike! Hajrá CUBE! Kétkerékre magyar!
Gajdos Tamás
